Tudta, hogy a Füred
családnevünk a fürj madárhoz kapcsolódik? És azt, hogy Veszprém
jelentése önfejű, békétlen ember? Akár igen, akár nem, fussa végig, hogy néhány
Balatont vagy a nyarat idéző családnevünk jelentése, kialakulása mögött milyen
beszédes történet áll.
Hajdú Mihály Családnevek enciklopédiája című könyvét
forgatva számos érdekességre bukkantam NEVEZETESEN, hogy a mi Balatonunk
környékén és említése nyomán van pár érdekes családnév történetünk. Az adatokat
a szerző könyvéből idézzük.
Balatoni mindenekelőtt
E magyar családnevünknek három változata ismert: Balatoni, Balatony, Balatonyi. Szláv eredetű,
a ’mocsaras, sáros’ jelentésű *blat n [bl™tn] szóból ered, amely vizek, lápos
területek nevévé, azokból pedig a melléjük települt helységeknek nevévé is
vált. A magyarban a névkezdő és név végi mássalhangzótorlódások föloldásával
kialakult a Balaton ~ Boloton településnév. A -nyi végződés nyelvjárási ejtés.
A Balaton tó nevéből ritkábban válhatott családnév, névmagyarosításkor azonban
sokak számára az ismert tónév volt a névválasztás motivációja.
Ma már az egész nyelvterületen általánosan elterjedt, de
Baranya megyében kissé gyakoribb. Érdekesség, hogy névváltoztatásra a XIX.
században csak Balaton formában használta föl névmagyarosításra egy Baumbartner
és egy Pollák család.
Bakonyi
Két változata ismert: Bakonyi és Bákonyi. Ha az eredetét
szeretnénk tudni, ezt olvashatjuk róla: alapszava, a német eredetű, ’állat
hímje’ jelentésű bak közszavunk metaforikusan, férfiakra jellemző külső-belső
hasonlóság alapján személynévvé vált a középkorban. Ehhez járult az -n
kicsinyítő képző, amely a név végén sokszor -ny-nyé vált (palatalizálódott).
Megkaphatta az -i birtokjelet, s apanévi családnév lett belőle. Jelentése
így’Bakonyé, Bakon ~ Bakony nevű személy fia, leszármazotta’.
Ugyanakkor a Bakon ~ Bokon ~ Bakony személynevekből magyar
névadással (minden végződés vagy összetétel nélkül) településnevek lettek
Baranya, Bihar, Fejér, Hunyad és Veszprém vármegyében. Ezekből ’onnan/oda való’
jelentésű -i képzővel eredetre, származási helyre utaló családnév alakulhatott.
(Egyik Veszprém megyei település volt a Bakony hegység névadója.)
Családnév hegyek nevéből természetes úton nagyon ritkán
keletkezhetett, de a névmagyarosításoknak elsősorban a jól ismert hegynév volt
a motivációja. A Bákonyi alakban a hangsúly hatására nyúlhatott meg egyes
vidékeken az első szótag magánhangzója.
Néhány Bachunek, Breuer, Ehrenthal, Hochstädter, Streicher
nevű család a Bakonyi családnevet választotta a XIX. században névmagyarosítás
céljára.
Füredi
Egy gyakori (Füredi)
és két kevésbé ismert (Füredy, Fűredi) változatáról tudunk. Eredete: alapszava
a bizonytalan eredetű fürj madárnevünk, mely eredetileg -j nélküli volt. Ahol
gyakori volt ez a madár, ’valamivel ellátott, valamiben bővelkedő’ jelentésű -d
képzővel helynév és településnév lett belőle Heves, Somogy, Zala vármegyében.
(Tévesen azonosították a név alapját később a fürdő szó tövével, Bármelyik
Füred nevű helység megkaphatta az ’onnan/oda való’ jelentésű -i képzőt, s
eredetre, származási helye utaló családnév vált belőle. A Dunántúl egészén,
különösen Győr környékén gyakoribb. Igen sokan, Faszberger, Feigelstock,
Feiksz, Feiler, Fischer, Filinger, Fleischl, Fleischbauer, Fleischmann,
Friedmann, Fuchs, Führer, Fürst nevűek választották magyarosítási szándékkal új
névül a XIX. században.
Hajós
Természetesen foglalkozásra utaló, magyar családnév.
Változatai a Hajós és a Hajos. Alapszava a vitatott (ótörök vagy ősi finnugor,
esetleg uráli) eredetű hajó szavunk. ’Valamivel való ellátottságot’ vagy
’valamivel való foglalkozást’ jelentő -s képzős alakjának (hajós) több
jelentése is kialakult:
hajó tulajdonosa, birtokosa vagy hajón dolgozó, hajóval járó
személy, esetleg hajót építő mesterember. Mint minden foglalkozásnév, gyakori
családnévvé vált. Jelentése ’Hajós nevű személy fia, leszármazotta’. Többnyire
hajózható folyóvizek melletti városokban, különösen Szegeden gyakori.
Igen sokan, köztük Schiff, Schiffblatt, Schiffler, de
Hajerbacher, Hamburg, Hamburger, Hápp, Hartstein, Henkel, Heller nevűek is
magyarosítottak erre a XIX. században.
Káli
Helynévi vagy apanévi eredetű, magyar családnév. Sok
változata ismert: Káli, Kály, Kali, Kályi, Kaáli, Kaály, Káaly; Kálli, Kalli.
Eredete Alapszavának, az ótörök qal [k™l] szónak két
különböző jelentése van: ’megmaradt, (élve) maradt’ vagy ’(anya)jegy az
újszülött testén’, amit jó jelnek tekintenek ma is a törökös népek hagyományai.
Mindkettőből személynév lett, és bekerült a magyar névkincsbe. A Kál
egyénnévhez -i birtokjel is járulhatott, s akkor apai családnévvé vált,
amelynek jelentése ’Kál nevű személy fia, leszármazotta’.
A nyelvterület északi részén, Heves és Borsod megyében
gyakoribb
Kárász
Foglalkozásra, esetleg tulajdonságra utaló, magyar
családnév. Változatai Kárász, Karasz, Karász, Karas, Krasz, Krász, Kräsz,
Krass.
Eredete: iszapos állóvizeink gyakori hala a kárász, amely
talán a görög ’gyors’ jelentésű [kar]
szóból lett latinná, és a carassius különböző alakokban elterjedt egész
Európában. Hozzánk valamely szláv nyelvből került be, de a németben is
megtalálható kra alakban. Bármelyik nyelvből került is be a magyarba, itt
megmagyarosodott, vagyis a névkezdő mássalhangzó-torlódása -a- bontóhanggal
föloldódott. A kárász (mint sokszor más halnév is)
önmagában szimbolikusan foglalkozásnévvé, abból egyéni vagy
családnévvé vált. Jelentése tehát ’kárász halászatával foglalkozó személy’
(később annak a fia, leszármazotta). Jelképezhetett azonban tulajdonságot is,
akkor a családnév jelentése ’kárász halat (húsát) kedvelő személy fia,
leszármazotta’ lehetett. A Dunán túl és Erdélyben gyakoribb.
Nyári
Változatai Nyári, Nyáry, Nyari, Njari, Nyárai, Nyáray.
Eredete: Alighanem két névnek az egybeesése. Egyik a vagy
ősi uráli gyökerekre visszavezethető, vagy ótörökből vett, s ott is ’tavasz,
nyár’ jelentésű nyár évszak nevének személynévvé válása. Ez vagy az -i
birtokjellel családnév lett, jelentése pedig akkor ’Nyáré, Nyár nevű személy
fia, leszármazotta’, vagy az -i eredetre utaló képző járult hozzá, akkor pedig
’nyári gyerek, nyáron született’ a jelentése. (Nehézsége ennek a származtatásnak,
hogy az
Árpád-korból nem ismerünk *Nyár személynevet, igaz van
bőséggel Nyarad, aminek az előzménye minden bizonnyal *Nyár volt, csak nem
került följegyzésre.
A másik magyarázat valószínűbb, amely szerint ősi uráli
’mocsár’ jelentésű nyár szavunkból a gyakran mellette élő fafajta. neve lett, s
’nyárfa’ jelentésben külső tulajdonságot jelölő metaforikus személynévvé is
válhatott (olyan magas, egyenes, mint a nyárfa). Ez a személynév egyrészt
megkaphatta az -i birtokjelet, s ’Nyáré, Nyár nevű személy fia, leszármazotta’
jelentéssel családnévvé vált. Másrészt azonban a bőségesen tenyésző fafajtából
helynév alakult, és Nyár településnévvé lett Pest és Somogy vármegyében. Ezek
bármelyike megkaphatta az
’onnan/oda való’ jelentésű -i képzőt. A Dunán túl és a
Dél-Alföldön gyakoribb.
Többen, elsősorban Sommer, de Necsov, Neuschloss, Joachim,
Lichtenstern, Osika és egy Nyúzó nevű is ezt a családnevet nevet vette föl új
névként a XIX. században.
Parti
Lakóhelyre utaló családnév. Számos változata ismert: Parti,
Party, Párti, Pardi, Pardi, Párdi, Párdy. Az Árpád-kor fejlett olasz–magyar
(főként velencei) kereskedelmi kapcsolatai révén több jövevényszó is került a
magyarba Itáliából. Ezek egyike a ’rév, kikötő’, a korabeli olasz népnyelvben
’öböl, víz mente’ jelentésű port szó is, amelynek magánhangzója szabályosan
vált nyíltabbá (-o- > -a- változás), s a part szó egy víz mellett
épült településnek is nevévé lett Arad vármegyében. Ez a
település azonban nem volt eléggé jelentős ahhoz, hogy ilyen sok családnév
kialakuljon belőle. Nyilván a földrajzi köznévvé lett part szó adta
családneveink nagy részét. Olyan családok, akik közvetlenül valamely víz
mellett, révnél, domboldalon építettek házat, ott volt a földjük, erdejük stb.,
először ragadványnévként megkapták az ’onnan/oda való’ jelentésű -i képzős
Parti nevet. A Parti formák a Dunántúl délnyugati részén és Debrecen környékén,
a Pardi alakok pedig a mai Békés megye északi felében gyakoribbak.
Tihanyi
A Tihanyi, Tihányi, Tihani, Tihany, Tihoni,
Tichonyváltozatai ismertek. Szláv
eredetű a ’csönd, csöndes’ jelentésű [Tichon] nevünk. Puszta személynévként
magyar névadással (minden végződés vagy összetétel nélkül) településnévvé vált.
A Dunán túl gyakoribb. A XVIII. század végéig csak nagyon kevesen viselték a
nevet. A XIX. századi névmagyarosításokkor kezdett szaporodni a számuk. Sokan,
köztük több Teitelbaum, Weisz, néhány Theindl, Titl, Tivald, Travnicsek, Trnka,
Tumann, Turek vette föl ekkor a nevet. Tihany település és táj népszerűvé
válásával a fölvett nevek száma is szaporodott a XX. században.
Veszprémi
Változatai: Veszprémi, Veszprémy, Weszprémi, Weszprémy;
Veszpremi. A szláv eredetű és ’makacs, önfejű, békétlen ember’ jelentésű
Bezpřěm személynevet Vitéz Boleszló lengyel király második feleségétől, Szent
István magyar király nőtestvérétől született fia viselte.
Magyar névadással (minden végződés vagy összetétel nélkül) róla kapta nevét a dunántúli vár, város és megye, amelynek első ispánja volt. Másik hasonló nevű településről nem tudunk a Történelmi Magyarországon. Ez a városnév tehát az ’onnan/oda való’ jelentésű -i képzővel ellátva eredetre, származási helyre utaló családnévvé vált. A Dunántúl északnyugati részén gyakoribb. Több Weisz, néhány Heinrich, Oksz, Rothauser nevű vette föl magyarosítás céljából a XIX. században.
Akárhogyan is, minden név igen beszédes és számunkra a Balatont és főleg a nyarat idézi meg. Ha ilyen névvel bír és családnevéhez kapcsolódó történetét elmesélné, írjon nekünk a partlap@gmail.com e-mail címre!