11 
Tóth László, a Marcal-völgye Vadásztársaság hivatásos vadásza 8 éve dolgozik a szakmában és 6 éve keres vérebbel. Astor nevű, ereje teljében és élete virágában lévő szarvasvörös hannoveri vérebe mellé - „akivel” már 150 vadat sikerült megtalálniuk, ebből mintegy 97 keresés munkaértékű (400 méter feletti) - érkezett meg Elza. Elza már egyéves, szintén hannoveri véreb, akivel sokat gyakoroltak és 100-200 méteres munkákban többször jól teljesített. A csapatot tagtársuk riasztotta, miután vért találtak egy rálövésnél, de a vadász érthető módon nem tudta követni a vaddisznót – a lövést elvitte a vad. Tóth László gyorsan döntött: Elzát fogja indítani! Bő vérrel vették fel a nyomot. Szépen haladtak, de a vér mennyisége fogyott és az erdő utáni repcén, mindössze egyetlen egy cseppet találtak. A kutya ennek ellenére határozottan dolgozott. A következő erdőrészletet közelítve a kutya légszimatra váltott, amely bíztató jelnek számított. Beléptek az erdőbe, ahol egy csepp vér jelezte, hogy jó irányba hozta a vadászokat Elza. A vaddisznó innen aztán alig pár méterre egy kökénybokor alatt feküdt el. Elza büszkén vette birtokba a hatalmas testű állatot. Ez már az enyém gondolhatta, hiszen Tóth László másik kutyájával, a tapasztalt Astorral szemben bőszen védelmezte. A sikeres keresés után mind a vad, a kutya, és természetesen a boldog és megnyugodott elejtő is töretet kapott – mesélte el Elza első utánkeresését a Nimród Vadászújságnak Tóth László.
Szilágyi Bay Péter
