
Állítólag a fák nem tudnak beszélni, mégis megtalálják a
kommunikáció módját. Sőt, elsétálni sem tudnak, s mégis azt olvastam egy
érdekes könyvben nemrég, hogy a bükkök bizony észak felé menetelnek, költöznek
hűvösebb vidékekre a felmelegedés elől.
A
Balaton-felvidékre jellemző kevertlombú erdők vezérfája vitathatatlanul a bükk.
Magasabbra nő, mint más fafajok, szétterülő lombja pedig elveszi az éltető
fényt az alacsonyabb vagy fiatalabb egyedektől. Sima törzséről könnyen
felismerhető, levelei és termése nélkül is. A bükkfa – egyébként ehető, sőt
ízletes – makkját ráadásul makkocskának hívják, a tölgy makkjától
megkülönböztetendő. A malacok felvidítójaként is ismert. Tavasszal fahéjbarna rügyek
díszítik, zsenge levelei pedig még salátaként is fogyaszthatók. De nem kell
mindent felfalni, ami jó, sokszor elég, ha csak a szemet gyönyörködteti a
látvány.
Vidékünk
egyik legöregebb bükkfája a Balatonudvarit Vászollyal összekötő út mellett áll,
törzsének kerülete a legutóbbi mérés szerint 436 cm, tehát csoportosan
ölelgetendő. A 4 méteresnél nagyobb kerületű bükkfák igazi ritkaságnak
számítanak, sok regisztrált famatuzsálem (lásd Pósfai György: Magyarország
legnagyobb fái – Dendrománia c. adatbázisában) időközben kiszáradt, kidőlt vagy
elkorhadt. A vászolyi öreg bükk korát csak megsaccolni lehet: legalább
170, de akár 220 éves is lehet. Az biztos, hogy nem ültetett fa, hanem
természetes erdő része. Bár társai azóta kidőltek a sorból, ő még állja az idő
viharait. Gondoljunk csak bele, mi mindenről tudna mesélni, ha szóra
bírhatnánk. Aki megpróbálná, íme a koordinátái: N 46° 55, 891’ E 17° 46, 108’.
Egy másik
népszerű bükkfa a sarvalyi Ördögiga-fa, melynek különlegességét az adja,
hogy törzse kettéágazik, majd feljebb újra összeforr, s így egy embermagasságú
rés található benne. Fentebb háromfelé ágazik szét, magassága megközelíti a 35
métert. Két törzsének körméretét (410 cm és 296 cm) összeadva, együtt 598 cm-re
tehető a törzskörmérete. 200 évesre becsülik a korát. Könnyen megtalálható az
Országos Kéktúra vonalán, a sarvalyi forrástól pár száz méterre (koordinátái: N
46° 55, 49’ E 17° 17, 46’).
Balatonhenyén
is ismert volt egy még idősebb, 400 évesre becsült ősbükk, melyről a
fentebb említett adatbázis online
változatából kiderül, hogy bár törzskörmérete a tekintélyes 564 cm-t is
meghaladta, sajnos 2012-ben már nem hajtott ki, 2016-ban pedig már teljesen
kidőlt. Ha előbb eszmélek, még találkozhattam volna vele élve...
Egy-egy
ilyen impozáns, tekintélyt parancsoló fának már maga a látványa is erővel tölt
fel, akár gyógyító hatású is lehet. Ha ránézek egy ilyen élőlényre, nem a
kecses thonet-bútorok jutnak eszembe (bár tudva levő, hogy a bükkfa a
legalkalmasabb a hajlítás technológiájára). Kreatív elmék a virágesszenciákkal
való gyógyítás során is használják a fák láthatatlan, egyedi tulajdonságait –
Edward Bach pl. így ír a bükk-virágeszenciáról(Beech): „Azoknak, akik maguk
körül mindenben a szépet és a jót akarják meglátni. Habár sok minden
nyilvánvalóan rossz, mégis képesek észrevenni a dolgok mélyén rejtező jót. Több
toleranciát, elnézést és megértést kell tanúsítaniuk, hiszen minden lény útja
más, s mindenki saját tökéletesítésén munkálkodik.”
Nőjünk fel
ezekhez a szürke királyokhoz!
Suddha77