Állítólag a fák nem tudnak beszélni, mégis megtalálják a kommunikáció módját. Sőt, elsétálni sem tudnak, s mégis azt olvastam egy érdekes könyvben nemrég, hogy a bükkök bizony észak felé menetelnek, költöznek hűvösebb vidékekre a felmelegedés elől.

            A Balaton-felvidékre jellemző kevertlombú erdők vezérfája vitathatatlanul a bükk. Magasabbra nő, mint más fafajok, szétterülő lombja pedig elveszi az éltető fényt az alacsonyabb vagy fiatalabb egyedektől. Sima törzséről könnyen felismerhető, levelei és termése nélkül is. A bükkfa – egyébként ehető, sőt ízletes – makkját ráadásul makkocskának hívják, a tölgy makkjától megkülönböztetendő. A malacok felvidítójaként is ismert. Tavasszal fahéjbarna rügyek díszítik, zsenge levelei pedig még salátaként is fogyaszthatók. De nem kell mindent felfalni, ami jó, sokszor elég, ha csak a szemet gyönyörködteti a látvány.

            Vidékünk egyik legöregebb bükkfája a Balatonudvarit Vászollyal összekötő út mellett áll, törzsének kerülete a legutóbbi mérés szerint 436 cm, tehát csoportosan ölelgetendő. A 4 méteresnél nagyobb kerületű bükkfák igazi ritkaságnak számítanak, sok regisztrált famatuzsálem (lásd Pósfai György: Magyarország legnagyobb fái – Dendrománia c. adatbázisában) időközben kiszáradt, kidőlt vagy elkorhadt. A vászolyi öreg bükk korát csak megsaccolni lehet: legalább 170, de akár 220 éves is lehet. Az biztos, hogy nem ültetett fa, hanem természetes erdő része. Bár társai azóta kidőltek a sorból, ő még állja az idő viharait. Gondoljunk csak bele, mi mindenről tudna mesélni, ha szóra bírhatnánk. Aki megpróbálná, íme a koordinátái: N 46° 55, 891’ E 17° 46, 108’.

            Egy másik népszerű bükkfa a sarvalyi Ördögiga-fa, melynek különlegességét az adja, hogy törzse kettéágazik, majd feljebb újra összeforr, s így egy embermagasságú rés található benne. Fentebb háromfelé ágazik szét, magassága megközelíti a 35 métert. Két törzsének körméretét (410 cm és 296 cm) összeadva, együtt 598 cm-re tehető a törzskörmérete. 200 évesre becsülik a korát. Könnyen megtalálható az Országos Kéktúra vonalán, a sarvalyi forrástól pár száz méterre (koordinátái: N 46° 55, 49’ E 17° 17, 46’).

            Balatonhenyén is ismert volt egy még idősebb, 400 évesre becsült ősbükk, melyről a fentebb említett adatbázis online változatából kiderül, hogy bár törzskörmérete a tekintélyes 564 cm-t is meghaladta, sajnos 2012-ben már nem hajtott ki, 2016-ban pedig már teljesen kidőlt. Ha előbb eszmélek, még találkozhattam volna vele élve...

            Egy-egy ilyen impozáns, tekintélyt parancsoló fának már maga a látványa is erővel tölt fel, akár gyógyító hatású is lehet. Ha ránézek egy ilyen élőlényre, nem a kecses thonet-bútorok jutnak eszembe (bár tudva levő, hogy a bükkfa a legalkalmasabb a hajlítás technológiájára). Kreatív elmék a virágesszenciákkal való gyógyítás során is használják a fák láthatatlan, egyedi tulajdonságait – Edward Bach pl. így ír a bükk-virágeszenciáról(Beech): „Azoknak, akik maguk körül mindenben a szépet és a jót akarják meglátni. Habár sok minden nyilvánvalóan rossz, mégis képesek észrevenni a dolgok mélyén rejtező jót. Több toleranciát, elnézést és megértést kell tanúsítaniuk, hiszen minden lény útja más, s mindenki saját tökéletesítésén munkálkodik.”

            Nőjünk fel ezekhez a szürke királyokhoz!

Suddha77