Égbekiáltó a különbség a sebtiben leértékelten megvásárolt használati cikk és a remekmű között, mely a gondolat megszületésétől a legutolsó mozdulatig a miénk, lelkünkhöz simuló, önkifejező, vágybeteljesítő.

            Öltözetünk például a második bőrünk, meghatározza közérzetünket, ennél fogva kiállásunkat, kommunikációnkat is. Nagyon nem mindegy, hogy mit kapkodunk reggel magunkra. Ha egészséges önreflexiókkal vagyunk megáldva, és tudatosan, körültekintően élünk, bizony egy idő után rá kell jönnünk magunknak is, hogy kizárólag természetes anyagokat felhasználva, hagyományos módszerekkel elkészített tárgyaink felülmúlhatatlanok – mind esztétikai szempontból, mind használhatóságát tekintve, és nem utolsó sorban etikai nézőpontból is.

            Képzeljünk magunk elé egy nyájra való finomgyapjas merinói bárányt, ahogy Taljándörögd dombjain békésen legelésznek, és nem mellékesen pedig 100%-ban hazai, prémium kategóriás, kitűnő alapanyagot növesztenek maguk köré a Dörögdi Gyapjú számára. Természetesen évről-évre, mert ez bizony megújuló energiaforrás. Tavasszal ezt a bundát gondosan lenyírják, válogatják, majd alaposan átmossák. A natúr, mosott gyapjú összetapadt tincseit farkasolóval szálaira bontják, ezután kerülhet a kártolóba. A kártolóból egy pihe-puha „gyapjúpaplan” gurul ki, ezt fésülés után már fonallá lehet fonni a rokkán. A fonalból kötéssel vagy szövéssel készülnek a szemet gyönyörködtető és testet kényeztető kelmék, sálak, poncsók, ruhák.

            Hű, de röviden össze lehet ezt foglalni!... Persze a valóságban ennél életszagúbb a folyamat. Mert a megvalósítás minden egyes felsorolt mozzanatának hosszú, monoton szakaszai vannak – melyekbe az ember belemeditálhat, elmerenghet, álmodozhat. És ekkor válik az egész személyessé, igazán sajáttá. Mire a fonal átgördül a rokkán, kövér gombolyagból lágy szövésű vállkendővé válik, már egészen a magunkénak érezhetjük.

            És ekkor minden megváltozik. Nem félálomban magunkra kapkodott átmeneti ruhadarabok lesznek „szolgáinkká” vagy eszközeinkké, hanem tudatosan és élvezettel érintett, simogatva felöltött, büszkén viselt, nemes kelmék szegődnek „társainkká” egy olyan életben, melyet már nem csak „átvészelünk” és végigrohanunk, hanem kitartó kísérletezéssel és merész alkotóvággyal felvértezve élünk át teljes lényünkkel.

            Mert az élet ilyen. Lehet megúszósan divatos – vagy lehet küldetésteljesítő kaland. Akár a színek! Nem vagyok a benettonzöld, a telemagenta és a milkalila barátja. A lágy, természetes színek többet mondanak minden márkanévnél. A képzelet ezer árnyalatú palettáján megálmodott színek kikeverhetők a kártolón. Tele az árokpart festő növényekkel, virágokkal – az ezekből származó színek ráadásul mindig (!) harmonizálnak egymással.

            A természet színei tehát itt hevernek a lábunk alatt. Emeljük fel a tekintetünket: s láthatjuk, hogy majd’ minden ódon padláson porosodik egy rokka. Nézzünk a múlt kútjába: talán éppen dédnagyanyánk mozdulatait látjuk kicsillanni, ahogy az orsót pörgeti... Lássunk a jövőbe is: a gyapjú s a többi természetes anyag újra és egyre inkább megbecsülésnek örvend. A hagyományos eljárások, valamint a kézműves mesterségek nem kizárólag romantikus, vásári látványosságok, hanem élhető, átélhető, tanulható, elsajátítható tevékenységek.

            Köszönet illeti az álmodó, alkotó embereket, akik összefogással, szemléletformálással, lehetőségek biztosításával mindezt elérték. Érdemes benézni Füzes Zsuzsa műhelyébe!

Suddha77